Egy elküldött e-mail még nem jelenti azt, hogy a kommunikáció valóban megtörtént.
A vállalatvezetés gyakran feltételezi, hogy minden munkavállaló ugyanazokkal az alapvető információkkal rendelkezik. A valóságban azonban egy üzenet akár egyetlen épületen belül is elakadhat vagy eltorzulhat. Több telephely, különböző műszakok és nagyszámú fizikai dolgozó esetén pedig könnyen párhuzamos valóságok alakulhatnak ki.
A központban megszületik egy döntés, kiküldenek egy e-mailt, közzéteszik az intraneten, a vezetők pedig megkapják az információt. A vezérigazgató úgy gondolja, hogy a kommunikáció megtörtént. Egy távolabbi telephelyen azonban egyes munkavállalók nem használják a vállalati e-mailt, mások csak később találkoznak az információval, vagy egy középvezetőtől hallják, aki már a saját értelmezésében adja tovább. Mire az üzenet eljut ahhoz, akinek a döntést végre kell hajtania, már nem feltétlenül ugyanazt jelenti, mint az elején.
„Ezt a jelenséget tudományosan is vizsgálták már, mi azonban házon belül telephelyi információs résnek nevezzük. Valamit közölni, és elérni azt, hogy meg is valósuljon, nem ugyanaz. A kommunikáció akkor éri el a célját, ha az információ torzítás nélkül valóban eljut azokhoz, akiknek az alapján cselekedniük kell” – mondta Czinger Erik, a belső kommunikációs hálózatokkal foglalkozó MUNIPOLIS magyarországi vezetője.
